Csendes Boldogság

  Ezen a nyáron ritkán láttam a Nagyfiam. Vizimentőként dolgozott a Balaton különböző strandjain.

Egyik

nap rászedtem Kicsifiam, menjünk le hozzá, fürdünk, pihenünk mi is. A

strandokon újabban nagy divat a viziaerobik. Egy srác kint irányít a

parton, mi meg aznap több százan bent a vízben próbáljuk utánozni.

Vártam a kezdést, álldogáltam a vízben, lehunyt szemmel élveztem a nap

melegét. A zene kicsit lehalkult, és az animátor születésnapja

alkalmából köszöntött…..engem. Kérte tapsoljuk meg a szülinapost, és

én csak néztem, tapsoltam, mert hogy néz ki, ha pont én nem…és

csorogtak a könnyeim.

Tovább a blogra »