Csendes Boldogság

2011 augusztus 20. | Szerző: |

  Ezen a nyáron ritkán láttam a Nagyfiam. Vizimentőként dolgozott a Balaton különböző strandjain.
Egyik
nap rászedtem Kicsifiam, menjünk le hozzá, fürdünk, pihenünk mi is. A
strandokon újabban nagy divat a viziaerobik. Egy srác kint irányít a
parton, mi meg aznap több százan bent a vízben próbáljuk utánozni.
Vártam a kezdést, álldogáltam a vízben, lehunyt szemmel élveztem a nap
melegét. A zene kicsit lehalkult, és az animátor születésnapja
alkalmából köszöntött…..engem. Kérte tapsoljuk meg a szülinapost, és
én csak néztem, tapsoltam, mert hogy néz ki, ha pont én nem…és
csorogtak a könnyeim.